A kintsugi filozófiája szoros kapcsolatban áll a wabi-sabi eszméjével, amely a tökéletlenség és a mulandóság szépségét ünnepli. A kintsugi története a 15. századig nyúlik vissza, amikor az emberek megpróbálták megtalálni a módját annak, hogy meghosszabbítsák a sérült használati edények élettartamát. Ezzel a művészettel a kerámia- és porcelánedényeket készítő művészek és kézművesek előtt is tisztelegni akartak.
A kintsugi a rugalmasság és a személyes fejlődés metaforájának tekinthető, mivel a törött tárgyak javításának folyamata türelmet, ügyességet és a tökéletlenség szépségének megbecsülését igényli. Úgy is tekinthetünk rá, mint az ökológiai fenntarthatóság lehetőségére és a hulladékcsökkentés módjára.
A kintsugi mint művészeti módszer hosszú folyamat, gyakran egyetlen tárgy megjavítása több hónapot vesz igénybe. A művész először megtisztítja az összes szilánkot, hosszú ideig csiszolja, és nagyon lassan ragasztja össze, hogy az eredmény tökéletes legyen. Ezért utasításainkat tekintsd csupán távoli utánzásnak. Ha azonban megtetszik a technika, nézz meg különböző külföldi forrásokat is - cikkünk végén meg is említünk belőlük néhányat.
Kintsugi-készleteket számos külföldi webáruházban is beszerezhetsz, de mi készítettünk egy útmutatót arról, hogyan rakhatsz össze egyet a hobby- és művészeti boltokban kapható dolgokból.
Készítsd elő:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12